Csehovban meztelenre vetkőzni?!

Szentgyörgy. Egy pont a térképen. Reflex: színházi csomópont. Fesztivál, ahol a reflexeink vannak középpontban. Találkozási pont, ahol a hétórás együttlét is létrejöhet. Hiszen (re)flexibilisek vagyunk. Ennyi pont elég.

A fesztivál első előadása az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház produkciója, a Sirály. Az alkotók eljutottak Csehov szövegétől egy olyan előadáshoz, amely minden részletében eleven. Olyan kidolgozott, olyan sokoldalú, hogy az már gömb – talál a fesztivál arculatához.

Az, hogy az előadás hét órát tart, önmagában is figyelemreméltó. Az izgalmas színházi nyelvezet, a rugalmas díszlethasználat, a precíz színészi játék, a jól kiaknázott értelmezési lehetőségek szintén. De ezek olyan pozitívumok, amelyekkel más előadásban is találkozhatunk. Számomra nem ez teszi a Sirályt egyedülállóvá. Hanem az, ahogyan képesek a nézővel kapcsolatot teremteni, olyan helyzetbe hozni őt, hogy újra kell gondolnia saját nézői pozícióját.

Ennek a kapcsolatnak a kialakulásában az idő egy különösen meghatározó tényező, már csak a maratoni együttlét miatt is. Nagy a kockázat, hogy elvész az energia, vagy sok lesz az üresjárat. De nem itt. Ez nem az az előadás. Itt az idővel való bánásmódra végig a nagyvonalúság jellemző: hosszú volt a próbafolyamat, hosszú az előadás, sok a “real-time” jelenet. Utóbbi különösen magában hordozza a figyelem lankadásának veszélyét. Viszont ha jól van adagolva, akkor az egész időérzékelés manipulálható lesz általa. A rendező, Tomi Janezic pedig kivételesen jól ért ahhoz, hogy a várakozás időtartamát kiszámolja. Fokozatosan növeli a dózist – egyre tovább és egyre nagyobb csendben tudunk figyelni arra, ami a színpadon történik.

Az összes színész mindvégig a színen van, és intenzív jelenlétük nem enged elkalandozni. A négy felvonás élesen elhatárolódik egymástól. Ami az első felvonásban próbaként indul, az később észrevétlenül megy át “igazi” előadásba.

A néző-színész viszony alakításában a dramaturgiai szerkesztés az egyik legfontosabb tényező. A csehovi történetet gyakran megszakítják a rendező kommentárjai (akit most egy színész helyettesített), folyamatosan arra emlékeztetve minket, hogy színházban vagyunk. Szó sincs arról a bizonyos negyedik falról: úgy érezhetjük, mintha végig közvetlen kapcsolatban lennénk a színészekkel. Sokszor folyamatos a szemkontaktus színészek és nézők között. Reagálnak arra, ami a nézőtéren történik – legyen az telefoncsörgés vagy egy eltévedt, helyét kereső néző. Apránként teremtik meg a hangulatot, amelyben lehetségessé válik, hogy néhány néző “beüljön a jelenetbe”. Amikor hívnak, szinte mindannyian átülünk a színpadra. Úgy interaktív az előadás, hogy közben nem erőltetett és nem ijesztő. Nyina meztelenül mászkálhat a nézők között, anélkül hogy tolakodónak érezném. Ráadásul mindent frappánsan reagálnak le: “Csehovban meztelenre vetkőzni?!” teszik fel a kérdést.

Az teszi különleges színházi élménnyé a Sirályt, hogy újraértelmeződik a személyes nézői hozzáállásunk, át- és újraértékelődik a részvételről alkotott elképzelésünk. Ami talán nem is árt egy színházfesztivál elején.

Tegyünk pontot az írás végére.

Szabó Janka
A szerző az In/ Between Reflex(ions) – WORKSHOP – a Játéktér mentor-programjának résztvevője.

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda