láthatatlan tördelések

csak akkor értheted ha láttad az előadást
mert anélkül ez semmit sem tud mondani
talán azzal együtt sem de azért
rosszul félreérteni valamit mégiscsak
időpazarlás.

persze ez amúgy sem mond
semmit mert semmiről nem is szól
legfeljebb egy maroknyi hangulatot
felidéz benned
pedig nincs is olyan hogy maroknyi hangulat.

a Dada von Bzdülöw színház Invisible duetts című
előadása egy szép stúdióteremben
ahová beköltözött a tánc meg a fekete.
​​költözözés mint a díszlet ami bőrönd
átlátszó vászon is van
és vetíteni lehet rá
szétcincált mondatokat. is.
meg ritmusra vibráló szüneteket.

amik nem biztos hogy segítettek
a megértésben
sőt eltérítettek néha
de legalább jól hangzottak
és amúgy is a szöveg csak háttérzene a tánchoz
ami szintén jól nézett ki de nem
mindig érthető
nem volt sok idő arra hogy a szöveg
és a tánc egységét lássuk
mert vagy-vagy.
nem tetszettek a ritmusok
ahogy adagolták a szöveget és a mozgást
és két különböző dologról beszélünk
amik nem találkoznak
a szöveg és a mozgás
nem volt működő “duett”
és külön talán jobb lett volna
de abban sem vagyok biztos
nehéz mert közben olvasni is
kéne a szöveget szóval felváltva
lehet csak érteni

sokszor mesélni akar pedig lehet hogy csak
mozogni kéne de sokszor
inkább mesél valamiről
mert van ez a nagybetűs férfi nő történet,
a nemek harca meg az igeneké.
az egymásnak hátat fordított elutasítások
és az együtt mozgás.
néha pont olyan klisészerűek mint
az élet.

és a viszonyulás csak
visszanyúlás lesz és
sötét van és olyannak lenni mint az állat
és káromkodni kell és úgyis tudjuk már a végét

Mert mitől lesznek valakik együtt
és minek, mert úgyis tudjuk mi a vége
ráadásul szégyenérzet
sem marad
semmi sem marad
csak az hogy még Auswitz se jelent semmit
“vele”. Nem tudom miért
van itt a zsidó vonal
mert ez is milyen hülyeség mert
egy vonal hogy lehetne zsidó
és talán csak én nem értem
de talán értem mert
nekem is van történelmem.
csak elég más.
de Auswitzot akkor sem kéne
mert minek
mert összezavar

ezt is mert minek
mert úgyis csak “vodkázok,
hogy a tompa agyadam zsibbadt legyen..”

és a mozgás is túl sokat jelent
néha és kétszer
szeretném megnézni
vagy egyszer sem.

sokszor lenyűgözően érthetetlen
túl dada mintha dadadadognánk
vagy mondhatnánk hogy csak “da”
de nem mert nu.
de legalább bokáig tejszínhabba lehet lépni
ha nő vagy és ezt akarod és
kell a tejszínhab és az
“ördögből erő fakad hogy úgy mondjam.”
meztelen vagy
szoknyás férfi is lehetsz
és mert itt a férfi és nő harcol-
ása és ölelése is
ugyanúgy tánc.

szét- és egymásnak feszülő
és feszült és tomboló és kibomló tánc.
Tánc tánc tánc
vagy hogy is mondják
inkább mozgás.
mert az a tánc amikor a testeddel
rajzolod a zenét és
a füleddel látsz

inkább mozgás
nincs benne vágy
habár a szereplők helyzete sem vágyteli
de talán valami érződhetne
elkeseredettség keserűség
vagy legalább szándékos semmi

a hiány marad útravalónak
és hiányérzet
de nem úgy tűnt hogy ezt akarták
inkább abba kell hagyni, mert
minek ennyi szó
én nem hiszek már a szavakban
és mert giccses volt mindezt leírni
ezt látni kellett volna.

vagy vodkázni inkább.

Szabó Janka
A szerző az In/ Between Reflex(ions) – WORKSHOP – a Játéktér mentor-programjának résztvevője.

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda