Láthatatlan dramaturgia

2015.03.23. | László Beáta Lídia

A gdański Dada von Bzdülöw Színház az egyik legismertebb lengyel mozgásszínházi műhely, ami a folytonos kutatás és keresés jegyében teret biztosít az alkotók ötleteinek, érzéseinek kifejezésére. A Reflex3-ra az Láthatatlan duettek című produkcióval érkeztek.Katarzyna Chmielewska, Leszek Bzdyl előadásában olyan mesterséges világot teremtenek, ami természetesen az emberi lét tartópilléreiből építkezik, mégis tagadja a sebezhetőséget, az esztétikát, a rendezettségre való igényt, az emberi kapcsolatok erejét.

Két táncos, két művész, két bohóc, de leginkább két emberalak és egy vászon, amin szavak futnak. Erős jelzésekkel és minimalista megoldásokkal bír a produkció. Mozgásvilága a kortárs táncból, kontakttáncból és a balett elemeiből építkezik, finoman és visszafogottan általános érvényű gondolatokat jelenít meg, többnyire a felirat szövegének hangulatát illusztrálva, mely a mai lengyel költő, Grzegorz Kwiatkowski, összekevert soraiból táplálkozik. A dzsessz futamai ráhangolnak bennünket egy-egy állapotra: a rendszeresen ismétlődő mozgássorok a küzdelemről, találkozásokról, hétköznapokról, az ünnep légiességéről szólnak, Mikołaj Trzaska zenei pedig improvizációi aláhúzzák a látottakat.

Kezdetben olyan mozdulatokat látunk, ami lebegni hagyja a nemek felismerhetőségét, a kettejük közötti viszony természetét. A visszafogottság és közöny lényege, hogy nem vezet változáshoz, a szereplők mégis megszabadulnak szolid jelmezeiktől és a meztelen testet – ami kifejezetten erős jellé válhatna – nemsokára ismét jelmez takarja, a férfi női ruhát ölt, a nő pedig öltönyt vesz magára. A tánclépések is, a ruházat is a felcserélt nemeket igazolja. Így az öltönyben lévő nő nőiessége még inkább felerősödik, a férfi viszont a teljes előadás ideje alatt azonos stílusban mozog.

Az előadás lerombolja a hagyományos színházi formákat, megteremt egy markáns és merev keretet  nem provokál, nem tiltakozik, nem tagad, nem játszik. Ezt a tartózkodást eszközhasználata sem oldja fel. Az előadóművészek szabadon beépítik a hétköznapi élet motorikus cselekvéseit az előadásba: kávéfőzés, otthonos hangulat megteremtése, öltözködés, laptopozás, ez nem vezeti őket egy olyan színészi jelenléthez, ami erőteljesen hatni tud közönségre. „Nem akarunk változtatni azokon a gondolatokon, ami a nézőben van, mi csak tükröt kívántunk mutatni, melynek szemcséiben magára ismerhet az ember” – tudjuk meg a mozgászínházát húsz éve működtető Katarzyna Chmielewska és Leszek Bzdyl alkotópárostól az előadás utáni közönségtalálkozón.

A közönségtalálkozón arról is hosszan beszélt a lengyel páros, hogy a színházuk nevében szereplő dada szó szándékoltan utal a 20. század eleji művészetellenes törekvésre, hogy a Bzdülöw egy fiktív német város Lengyelországban. Azt is megtudtuk, hogy egyfajta láthatatlan, kifürkészhetetlen dramaturgiát kívánnak alkalmazni alkotásaikban, melynek legfontosabb pontja a színpadon szervesen jelenlévő előadó. A kultúra és a körülöttünk lévő világ egységének széteséséről, értelmetlenségéről és képtelenségéről is beszéltek, és arról a vágyról, hogy mindezek mellett a megerősítő, pozitív vonásokat is folyamatosan keresniük kell.

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda