Kantor és színészei – Négykezes a centenáriumról

2015.03.19. | Prezsmer Boglárka és Gy. Turoczki Emese

Több változata is volt és legalább 2500-szor játszották a világ minden táján a Tadeusz Kantor által rendezett Halott osztály című előadást, de sosem lett belőle rutin, mindig érezték frissességét, folyamatosan fejlődésben volt a mára már emblematikussá vált produkció – erről mesélt Teresa és Andrzej Wełminski, az egykori krakkói Cricot2 színház két művésze, akik csütörtök este a tévészínházi felvételt követően beszéltek a Kantorral való közös munkájukról.A Halott osztály című tévészínházi felvételt Andrzej Wajda rendezte, a beszélgetésen kiderült, hogy két erős egyéniségű rendező kompromisszuma lett a filmes változat. Maga az előadás önálló színházi modellt teremtett a huszadik századi európai színház legnagyobb felfedezéseinek sorában, totális műalkotásként tartják számon. Kantor egykori diáktársai vegyülnek el a Witkiewicz-dráma szereplői közt. Temetésre öltözve, a sír szélén imbolygó aggastyánokként térnek vissza osztálytermükbe, hogy megismételjék hajdani játékaikat és csínyeiket; időnként gyermeki énjükről mintázott bábukat cipelnek magukkal a pinceszínház tereiben.

Az előadás vetítetése, a beszélgetés, a találkozás, reflexióra ad alkalmat. Mi van a gyermekkorban? Mi az, amit tovább kell vinni, cipelni, ránk ragadt bábuként hordozni? Örökség, múlt, hagyomány, elvárások, lelki tisztaság? Vagy igazából ez is csak egy megmerevedett elképzelés arról, hogy a gyermeki lényünknek milyennek kellene lenni? Egyszerre képzőművészeti alkotás és teher a sok bábját ide-oda mozgató halott osztály szereplője. Kantor nagyszabású konceptualista is volt, öntörvényű elmélete a színészeivel, alkotótársaival folytatott közös munka, közös létezés megalapozta a formát is. Színészei mesélnek az egy-egy kiáltvánnyal megerősített alkotói korszakokról is. Kantor a színház tiszta elemeit kereste, független, autonóm színházat akart teremteni, elképzeléseihez a képzőművészet nyelve állt a legközelebb. A műalkotás teremtésének folyamatát is megkívánta mutatni előadásaival.

Különböző kérdések érkeznek a közönség részéről: hogyan jutott el a halott színház modelljéig, kik voltak a színészei, milyen volt Kantor maga. A múltból más a nyomozás, megtudni bármit is kevesebb, mint jelen lenni.

Teresa orvosi tanulmányokat folytatott, míg Andrzej eredetileg festőművész volt, amikor találkoztak a huszadik század egyik legjelentősebb színházreformerével és csatlakoztak a Cricot2 társulatához. A színház tagjai profi és amatőr színészek, képzőművészek, zenészek, színházkritikusok, tulajdonképpen barátokból verődött össze a társulat. Kantor pedig ismételten hangoztatta, hogy a tagja a Cricot színháznak Bruno Schulz, Stanisław Ignacy Witkiewicz és Witold Marian Gombrowicz is, mert „nem őket játsszák, hanem velük játszanak” – éppen ezért az írók neve mindig ott szerepelt a plakátokon a felsorolásban. A rendező, a megfelelő fizikai kondíció mellett, állandó készenlétet várt el színészeitől, úgy vélte, hogy a színész az előadás anyaga, gyengeségeivel és erősségeivel együtt, ebből dolgozva, olykor kikényszerítette, máskor hagyta, hogy felépítsék a szerepeket. Megmarad a hallgatónak Teresa Wełmińska teljes egyszerűséggel adott válasza: ő is egy ember volt, igen. Egy ember, aki soha nem ismerte apját – folytathatnánk. Teremtényei a halott osztály, saját lelkében átitatódó átszellemült alakok. A társulatban betöltött szerepe is változott, átalakult Kantornak, folytatták színészei, a közösen megtekintett Halott osztály című előadásban például első alkalom volt, hogy médiummá vált, közvetítővé a néző és a színpadon megteremtett illúzió között, a produkciót nem is színházi előadásnak, hanem spirituális szeánsznak nevezte.

A két lengyel művész már továbbindult Sepsiszentgyörgyről, a következő napokban Kolozsváron tartanak színház szakos diákoknak műhelyfoglalkozásokat, onnan pedig Kisinyovba utaznak, ahol ugyancsak egyetemi workshopot vezetnek.

A 2015-ös év egyébként a lengyel színház éve, ugyanis több fontos színházi évfordulót ünnepelnek idén Lengyelországban. 250 évvel ezelőtt alakult meg a lengyel Nemzeti Színház, amely fordulópontot jelentett a nemzeti színjátszás kialakulásában. 130 éve született a modern lengyel irodalom kiemelkedő képviselője, a leginkább csak Witkacy művésznéven ismert Stanisław Ignacy Witkiewicz, és szintén erre az évre esik a XX. századi lengyel színháztörténet megújítója Tadeusz Kantor születésének 100. évfordulója. Ez utóbbi kerek centenáriumot a Reflex3 fesztiválon a Lengyel Kulturális Intézettel és a Lengyel Televízióval karöltve ünneplik meg. Az eseménysor összesen három reprezentatív színházi előadás vetítését kínálja. Ez mellett a Lábas Ház előtt illetve a nagyteremben meg lehet tekinteni Romano Martinis olasz fotográfus Kántor színházát bemutató képeit. Martinis elsőként rögzítette a lengyel rendező előadásait, majd teljes munkásságát végigkísérte. Színpadi fényképei nagyban hozzájárultak Kantor és művészete huszadik századra gyakorolt hatásának megértéséhez.

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda