Ha te tudnád, amit én…

26.03.2015. | Prezsmer Boglárka

A Reflex3 színpadán ezúttal titkainkkal nézünk szembe. 

A fesztivál válogatott előadásai határozott látleletet adnak korunkról, az újvidéki végopera után, Pintér Béla és Társulata csak fokozza a keresztmetszet erejét. A színész, szerző és rendező Pintér Béla sajátos stílust képvisel a kortárs színházi palettán, évről-évre érvényes előadásaival, melyekre a nem színházba járó emberek is szívesen elmennek. Drámái tele vannak élettel, konfliktussal, és bármennyit nevessen is a néző, kérlelhetetlenül tragikus kimenetelűek. Az elmúlt 15 évben Pintér rendre pontosan szerkesztett, társulatának színészeire írt darabokkal jelentkezett.

A Titkaink közege a táncház, a magyar lelkület egyik molekuláiban is tisztaságot jelentő forrása. Ez a korábban sérthetetlen téma Pintér színpadán ugyanolyan tisztátalan, mint bármilyen más helyszíne a `80-as évek kelet európai valóságának. Ebben a mozgalomban a rendszer fanatikusai és megváltói a besúgókkal együtt járják a széki négyest – a népdal- és értékgyűjtő magnószalag pedig az emberre tornyosuló felvevőkészülékké lesz. A színpad teljes nagyságát kitöltő óriás szalagok egyszerre jelentik a szabadságot és táplálékot, és a biztonságvesztést, megfojtást is. A hagyomány csupán keret és ürügy a színpadon, és Pintér nem tiszteletlen vele szemben: az előadás éppen annyira magyar, amennyire ez a nézőnek fontos. A direkt aktuálpolitikai utalások mögött húzódó emberi viszonyok pedig éppen annyira betegek és patologikusak, mint a kor melyben íródtak. A férfi- nő, szülő-gyermek kapcsolat állapota, az ember világban betöltött eredendő feladata, és az alapértékekhez való viszonyról semmi megnyugtatót nem nyújt a kép.

A rendszerek ciklikusan váltják egymást, a szerepek cserélődnek, a szereplők nem: a felmutatott világban a besúgókból kortárs politikusok lesznek. A parókát, a jelmezt és a témát leváltjuk, de az ember valójában nem változik, és a magával, múltjával, titkaival való kíméletlen szembenézés egyetlen feloldozása az öngyilkosság marad. „A színháznak gyógyító ereje van, de nem biztos, hogy okosabb lesz tőle az ember” – mondja Pintér. Mi nőhet ki e szégyenfoltos koszból, ami a társadalmat és az embert sem kíméli? Mikor lesz, és egyáltalán létezik-e a tisztulás? Pintér színháza nem válaszokat ad, nem terápiát tart, hanem szembesít. Úgy tartják, ez az első lépés: a felismerés. Hogy az okozott fájdalom ereje mire készteti majd nézőjét, hogy képes-e a színház bármilyen változást előidézni, ezekre a témákra magunknak kell a válaszokat megkeresni.

A Reflex3 előadásai kortárs módon reagálnak a világ őrületére. Ebben a reflexióban a színház is önmagára néz: a 7. nap után egyre csak gyarapodnak létezésének feladatáról és természetéről való kérdéseink.

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda