A Nemzeti Színház, Budapest és a Gyulai Várszínház, HU

William Shakespeare: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM

Rendező: David Doiashvili
vígjáték két részben Arany János és Nádasdy Ádám fordítása alapján

Tamási Áron Színház, Nagyterem
03/27 péntek 20 óra

3 óra 20 perc, 1 szünettel

magyar nyelven, román és angol felirattal
16 éven felüli nézőinknek ajánljuk

Az előadás a Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciója

A Szentivánéji álom szereplői egy furcsa beavatáson esnek át valahol az álom és a valóság határvidékén. A szerelem – a legerősebb emberi érzés – olyannyira felkavarja őket, hogy nem tudnak különbséget tenni a vágyaik diktálta álom és a valóság között. E különös, éber- és álomidő játékot jól meghatározott dramaturgia szerint az előadás nyelvi eszközökkel is érzékelteti: Nádasdy Ádám kortárs fordítása Arany János mondataival váltakozik. Shakespeare legnépszerűbb darabja leginkább tündérmeseként ismert, ám a grúz rendező olvasatában a humor, a derű mellett ott van a folyton változó emberi érzelmek, viszonyok erőteljes drámája is. A szerelmi nagykorúvá válás kalandja, és a bölccsé érő felnőttek önkritikus számvetése.

David Doiashvili (szül. 1971.)
Már többször dolgozott Shakespeare tündérmeséjével, egyre mélyebb és mélyebb rétegeit feltárva annak. Az álom és a valóság titokzatos viszonyát járja körül ezúttal is, amely során a szereplők egy szövevényes érzelmi labirintusba keverednek, és felborul bennük mindaz, amit addig magukról, illetve egymásról gondoltak. „A mesteremberek jeleneteiben nemcsak a paródiát látom, hanem a színházi lét fájdalmasan nevetséges tragikumát is, és dramaturgiailag úgy éreztem, hogy a Théseus palotájában zajló színjátéknak – minden komikuma mellett – prófétikus, szinte végzetszerű felhangjai vannak.” – vallja a grúziai Tbiliszi Állami Zenés és Drámaszínház főrendezője, akinek színházművészete jól illeszkedik a Budapesti Nemzeti Színház eszményéhez, mely a hagyomány, korszerűség és nemzetköziség jegyében szólaltatja meg műveit.

A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL
„Sokszor teszik fel a kérdést, hogyan valósulhat meg, ölthet a színpadon testet az a bizonyos, sokat emlegetett „nemzeti színházi eszmény”. Szerintünk ma ez három szóban foglalható össze: hagyomány ­­– korszerűség – nemzetköziség. A költői színház fogalmát használva szeretném megfogalmazni társulatunk ars poeticáját. Nem is olyan szerény célunk a színházi műfajok közötti határvonalak tudatos felszámolása” – Vidnyánszky Attila, igazgató-rendező.

„Zavarteljes az ébredés: mindenki nyirokhálózatába belecsöppent a tévelygés mámorának méze, s többé nem fogja azt kiapasztani az ébrenléti bűntudat. Az álom és a valóság az elme társtulajdonosai: aki jelen volt valaha egy Szent Iván éjjelen, mindörökre kétérzelmű marad, s ez legyen számunkra inkább, mint a virágpormentes rémálomvilág.”
Balogh Tibor, Magyar Teatrum 
http://magyarteatrum.hu/szentivaneji-doiashvili-nemzeti-szinhaz-balogh-tibor

„Egyszer azt álmodom végre, hogy szépet álmodom. Együtt álmodják többen ugyanazt, vagy egyetlen szereplő álmában jelenik meg kompánia? Édes mindegy. (…)”
Balogh Tibor, Magyar Teatrum
http://magyarteatrum.hu/szentivaneji-doiashvili-nemzeti-szinhaz-balogh-tibor

Álom és valóság határvidékén
beszélgetés David Doiashvili rendezővel

A Szentivánéji álom egy különös beavatási „szertartás” valahol az álom és a valóság határvidékén – mondja a vígjáték sötét oldalait is megmutató grúz rendező, David Doiashvili.

A sokszor színre vitt művek kapcsán felmerül a kérdés: mi felfedeznivaló van még bennük?
– A Szentivánéji álmot valóban olyan gyakran játsszák, és olyan sokan foglalkoztak már vele, hogy azt gondolhatnánk, erről a darabról már szinte mindent tudunk, igazán új dolgokat nem lehet benne felfedezni. Kialakult sok sztereotípia is ezzel kapcsolatban, hiszen legtöbbször könnyed, vidám tündérmesének fogják fel, amelyben a komikum keveredik a buja szexualitással, szerelmes emberek és féltékeny istenek bolyonganak egy álomszerű erdőben, de végül minden a helyére kerül, és mindenki megtalálja a maga párját. Úgy érzem azonban, hogy ez az olvasat csak a szöveg felszínét súrolja, leegyszerűsítve a darab mélyebb, drámai értelmezését.

Mire számítsunk egy vígjáték esetében?
– Fontos szerepet tölt be a vaskos humor, vagy a finom derű, de meggyőződésem szerint, ezek csak akkor érvényesülhetnek igazán, ha jelen van a folyton változó emberi érzelmek, vágyak és csalódások erőteljes drámája, létünk sötét oldala is.

Erre az oldalra hívja nézőit az előadás?
– Az álomnak és a valóságnak ezt a különös, titokzatos viszonyát járjuk körül, amely során a szereplők egy szövevényes érzelmi labirintusba keverednek, felborul bennük mindaz, amit addig magukról illetve egymásról gondoltak. Az életben is előfordul időnként, hogy a szerelem – a legerőteljesebb emberi érzés –, alaposan felkavarja az életünket. Egyszer csak azon kapjuk magunkat: nem tudunk különbséget tenni a vágyaink diktálta álom és az általunk élt valóság között. Sőt, az is megtörténhet, hogy az álmainkban átélt intenzív érzések valóságosabbnak tűnnek a mindennapi élet megszokott, gyakran csak szerepként megélt valóságánál. A mi értelmezésünkben a Szentivánéji álom szereplőinek egymásra találásai, konfliktusai egyúttal olyan próbatételek, amelyeken átesve már senki sem létezhet úgy, mint azelőtt – egy különös beavatás játszódik le a szemünk előtt, valahol az álom és a valóság határvidékén.

Nem először viszi színre a Szentivánéji álmot. Hogyan alakult a műről alkotott képe, felfogása?
– Egyszer már színpadra vittem a darabot a londoni Nemzeti Színházban, illetve Tbilisziben is, de mindegyik előadás más volt. Londonban még én is a meseszerű, könnyedebb utat választottam, azóta viszont sok mindent átéltem, átértékeltem, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy a mostani előadásban máshová helyezem a hangsúlyokat. Így például párhuzamosságot látok az athéni uralkodónak és menyasszonyának, valamint tündérország urának és úrnőjének a viszonya között – nem véletlen, hogy Théseus és Oberon, valamint Hyppolita és Titánia szerepeit összevontuk, vagyis ugyanazok a színészek játsszák a két világ uralkodóit. De a mesteremberek jeleneteiben sem csak a paródiát látom, hanem a színházi lét fájdalmasan nevetséges tragikumát is, és dramaturgiailag úgy éreztem, hogy a Théseus palotájában zajló színjátéknak – minden komikuma mellett – prófétikus, szinte végzetszerű felhangjai vannak.

Miért látta szükségesnek, hogy Shakespeare szövege kétféle fordításban szólaljon meg?
– Mint említettem, a szereplők a valóság, az ébrenlét állapotából átkerülnek az álom különös világába, és ezt szerettük volna a nyelv eszközeivel is érzékeltetni. Az eredeti szövegnek nem egyféle kanonizált fordítását használjuk, hanem két különböző korból származó szövegfordítást vettünk alapul, amelyek nyelvileg is érezhetően különböznek egymástól. Az első felvonásban, ahol még a realitás a meghatározó, Nádasdy Ádám modernebb, a mai nézők számára érthetőbb szövegét használjuk. A második, harmadik és negyedik felvonásban, vagyis a varázslatosan lidérces álom során Arany János 19. századi szövege hangzik el, amelynek sajátos archaikussága kifejezetten „álomszerű” színezetet ad a szereplők megszólalásának. A negyedik felvonás második felétől, az „ébredéstől” kezdve pedig keveredik a két fordítás, mert az előadás koncepciója szerint a szereplők maguk sem tudják már, hogy számukra hol az álom, és hol a valóság.

Az előző évad végén kezdődtek a Nemzetiben a Szentivánéji álom próbái. Nyáron megvolt a gyulai Shakespeare Fesztiválon a szabadtéri bemutató. Szeptember elején nekiláttak a nagyszínpadi verziónak. Hogyan érezte magát nálunk ezek alatt a hónapok alatt?
– Bevallom, korábban nem sokat tudtam a magyar színházi életről, ezért különösen meglepett az a magas szakmai felkészültség, rugalmasság és odaadás, amely a Nemzeti Színház társulatát jellemzi. A színészek még a lehető legnehezebb, szinte akrobatikus helyzeteket is művészi igényességgel oldották meg. Szakmailag és emberileg is sokat kaptam tőlük, ami számomra különösen fontos, mert munka közben sokat merítek a színész személyiségéből, energiáiból, ötleteiből.

Kozma András

Szereplők:
Theseus/Oberon: Horváth Lajos Ottó
Hippolyta/Titánia: Nagy-Kálózy Eszter
Puck/ Philostrat: Farkas Dénes
Egéus: Tóth László
Lysander: Fehér Tibor
Demetrius: Mátyássy Bence
Hermia: Fátyol Kamilla m.v.
Heléna: Tompos Kátya
Vackor: Reviczky Gábor
Gyalu/Oroszlán: Kristán Attila
Zuboly: Szarvas József
Dudás/Thisbe: Schnell Ádám
Orrondi: Varga József
Ösztövér/Hold: Rácz József

Dramaturg: Kozma András
Díszlettervező: David Doiashvili
Jelmeztervező: Bánki Róza
A rendező munkatársa: Tüű Zsófia, Kernács Péter
Ügyelő: Dobos Gábor, Lencsés István
Súgó: Sütő Anikó

www.nemzetiszinhaz.hu

www.gyulaivarszinhaz.hu

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda