Bukaresti Lengyel Intézet, RO

TADEUSZ KANTOR 100 ÉVES

Az eseménysorozat a Kantor munkásságát bemutató kültéri fotókiállítást és három reprezentatív színházi előadás vetítését kínálja.

A fotográfia megöli az embert – Romano Martinis fotoművész tárlata Kántor színházát mutatja be. Az olasz fényképész és a Cricot2 Színház alkotói kapcsolata 1969­ben indult, és húsz évig, Kantor haláláig tartott. Martinis elsőként rögzítette Kantor előadásait, majd teljes munkásságát végigkísérte. Színpadi fényképei nagyban hozzájárultak Kantor és művészete huszadik századra gyakorolt hatásának megérétéshez.

A kiállítás a fesztivál teljes időtartama alatt látogatható.

WIELOPOLE, WIELOPOLE

tévészínházi felvétel, rendezte S. Zajączkowski, 1984
1 óra 30 perc
vetítés angol nyelvű felirattal

Lábas Ház, Sepsiszentgyörgy
03/24 kedd 18 óra

Az előadás visszatérő motívuma a családi otthonba való képzeletbeli visszatérés, az ellenállhatatlan vizionálási kényszer, melyre megsárgult családi képek nézegetése készteti az embert. Egy letűnt világ alakjai támadnak fel, akik nemcsak Kantor életét, hanem népe, a Krakkó melletti Wielopole falunak a szenvedéstörténetét is hordozzák. Kantornál, aki apját csak fényképről ismerte, a fénykép egy sajátos jel, a halál jele. A kép – mint mozdulatlanságba dermedt halott – tovább él. E kettősség eredendő teatralitását fedezte fel, azt a sokkoló hatást, melyet az élet és a halál instabil határhelyzete vált ki az emberből, a nézőből.

Tadeusz Kantort (1915 Wielopole – 1990 Krakkó/Cracovia) a múlt század legnagyobb újítói közt tartják számon. Szenvedélyes és öntörvényű rendező, színész, szerző, zseniális teoretikus, antifestő, képzőművész, eretnek happening résztvevő és megszállott avantgardista. Lehántott a színházról minden hagyományos értelemben vett teatralitást, merőben új színházi világot teremtett, melyet halott színháznak nevezett el. Olyan élő színészről beszélt, akiben egy halott lakozik. Számára a halál világa maga az örökkévalóság, az abszolút és tiszta; az élet szféráját ezzel szemben tisztátalannak érezte. Előadásainak karmester- és szertartásmestereként maga is színházi jelenség: fekete öltönyös, fehér inges dirigens jelenléte minden alkotását egyszeri és megismételhetetlen eseménnyé tette. Előadások helyett inkább emberi rituálékról és a megismerés színházi útjáról beszélt. „Elvetem a formát, s lényegtelen, hogy amit csinálok, az éppen színház, festészet, rajz vagy könyv. Mindegyik különös módon jön létre, ezért bármit csinálhatok. Ez totális művészet. Nem tudom azt mondani, hogy itt végződik a színház és ott kezdődik a festészet. Számomra a kettő egy és ugyanaz.”– vallotta sokrétű elméleti fejtegetései közt.

www.culturapoloneza.ro

sticker

NEMZETKÖZI SZÍNHÁZI FESZTIVÁL
2015 MÁRCIUS | 18-31

Sepsiszentgyörgy | Románia
14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Közönségtalálkozó | Miranda

Miranda

Miranda